Bojtorján a bojtok. Előzményeid

Ekkor vágták le először az adott évben nevelt libákat, ekkor kóstolták meg először az újbort is. A középkor egyik legnépszerűbb szentje — a körül született és bojtorján a bojtok elhunyt — Márton, aki a koldusok és katonák védőszentje lett, a legenda szerint má Jótetteit látva egyszer odaadta köpönyegét egy koldusnak püspökké akarták választani, ám ő elrejtőzött egy libaólban, nehogy megtalálják.

A libák viszont olyan hangosan gágogtak, hogy végül nem menekülhetett a püspöki tisztségtől.

Később szentté is avatták. A jószághoz kötődik az egyes területeken elterjedt babona, miszerint aki Márton-napján mos vagy tereget, keresztet vethet állataira.

A hit szerint, ahány ága volt a vesszőnek, annyi malaca lesz a kocadisznónak. A Márton nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett, ráadásul ilyenkor fizették ki az éves bérleteket, járandóságokat, gyakran természetben, például liba formájában.

A tapasztalat szerint Szent Márton napja táján legtöbbször elromlott az idő, leesett az első hó. Ha hó esett, akkor azt mondták, hogy Szent Márton püspök fehér lovon jött.

Ilyenkor hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is fog. Abban is hittek, hogy a Márton napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, milyen idő várható; ha barna volt: esős, ha paraziták a fikuszon havas télre számítottak.

Egy hiedelem szerint nem jelent jót, ha a liba Szent Márton napján jégre lép.