Toxikózis paraziták
A vadon élő kérődzők fontosabb parazitái 4.
Egysejtű paraziták 4. Kokcidium-fertőzöttség Kórokozó. Kérődző vadjainkból is számtalan kokcidium- szinte kizárólag Eimeria- fajt írtak le, általában a bélcsatornában élnek, élősködnek. Mivel kivételes esetektől eltekintve csak kisszámú oociszta peteciszta lányok lélegzik A kokcidiumos fertőzöttség rendszerint tünetmentesen zajlik le.
Masszív oocisztaürüléssel járó klinikai tünetekben is megnyilvánuló bélkokcidiózis igen ritkán, csak intenzív tartási toxikózis paraziták között fordul elő. Néhány ilyen esetet tapasztaltunk zárt területen nevelt növendék szarvasokban, őzekben.
- Ascaris szervrendszer
- A kutya férgessége, a féreghajtók és a féreghajtás | Dr. Pallagi Attila állatorvos
A kokcidiumok inváziója ilyenkor minden bizonnyal másodlagos, a háttérben anyagforgalmi, illetve stressz eredetűellenállóképesség-csökkenés vagy immunzavar áll. Szarkocisztisz-fertőzöttség Kórokozó. Aminden hazai kérődző vadfajban előforduló szarkosporidiumok. Az apró cisztákban milliószámra összezsúfolódott szarkosporidiumok a ragadozók eb, róka, farkas egyesbélkokcidiumainak, a Sarcocystis-fajoknak a vegetatív alakjai. A fertőzött csülkös vad tehát köztigazdaként szerepel.
A fertőzöttség általában tünetmentes. A szarkociszták többsége csak nagyítóval, vagy mikroszkóppal festett szövettani metszetben fedezhető fel. Egy részük azonban szabad szemmel is jól látható, pl. Babeziózis Kórokozó.
A Babesia capreoli nevű spórás egysejtű, amely a szarvasfélékvörösvértesteiben élősködik. Kullancsok terjesztik. Muflonban más, a juhfélékben élősködő Babesia-fajok fordulhatnak elő. Klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség betegség csak igen ritkán fordul elő. E tekintetben csupán egy vadon élő őzről és egy tenyésztett szarvasborjúról van tudomásunk.
Utóbbinál a gondozó étvágytalanságot, bágyadtságot figyelt meg. Az állatorvosi vizsgálat során lázat és rozsdabarna vizeletet vérfestékvizelést lehetett észlelni. A késedelem nélkül beadott Berenil injekció hatására az állat pár óra elteltével tünetmentes lett. A vérkenet mikroszkópos vizsgálata során a vörösvértestekben sikerült a babéziákat megtalálni.
Mételyek 4. Lándzsásmétely-fertőzöttség dikrocöliózis Kórokozó. A lándzsásmétely Dicrocoelium dendriticumamely mindenféle csülkös vadban előfordul helyenként. Leggyakoribb a muflonban, és kórbonctani elváltozások is csak e vadfaj egyedeiben alakulnak ki.
A több száz, esetenként néhány ezer métely hatására az epeerek idült tágulata állandósul.
Gyógyszer a paraziták számára a bélben
Sárgásfehér kanyargós rajzolat hálózza be a májfelszín kisebb-nagyobb részét. A metszéslapon is egymást érik a mm-nyire megvastagodott epeerek. Az epeereket az apró mételyekkel teli, sűrű sárga, krémszerű váladék toxikózis paraziták ki. A szarvasfélék májában a muflonos területeken is legfeljebb csak néhány tucat lándzsás métely található. Fejlődését a Májmételykór faszciolózis Kórokozó.
A közönséges májmétely Fasciola hepatica főként a házijuhok és a szarvasmarhák megbetegedését okozza.
Kórokozók jelenléte a szervezetben
A szarvasfélék is fogékonyak toxikózis paraziták, de bennük súlyos fertőzöttség, mételykór igen ritkán alakul ki. Kisebb mérvű fogékonyságukat az is bizonyítja, hogy az egykori, ún. A máj többé-kevésbé zsugorodott és szívós. Esetenként kis csomók észlelhetők a máj burka alatt, amelyekben egy-két fiatal vagy kifejlett métely tartózkodik.
A májmétely köztigazdái apró vízicsigák, az ún. Megelőzésként az értékes nagyvadállománnyal rendelkező területeken, ha csak lehet, meg kell akadályozni a mételyfertőzött juhnyájak legeltetését, rendszerint ezek hurcolják be a májmételyt, illetve tartják fenn a fertőzöttséget.
Amerikai májmételykór Kórokozó. A nagy vagy amerikai májmétely Fascioloides magna. Jóval nagyobb 6—10×2—3 cm Fejlődése azonban hasonló, és ugyanazok a csigafajok a köztigazdái is. Végleges gazdái a különböző szarvasfélék.
Ezek epeútjaiban, ritkábban tüdejében, esetleg vékonybelében élősködik. Olaszország, Csehország és Szlovákia egyes területein már évtizedekkel ezelőtt meghonosodott. Sajnálatos módon néhány évvel ezelőtt hazai területre is átterjedt ez az élősködő Sztojkov és mtsai. A Szigetközben —ben vizsgált gímszarvas közül nek a májában találtak kifejlett adult amerikai májmételyt Egri és SztojkovGiczi, Egri Kórtani jelentősége a közönséges toxikózis paraziták nagyobb, szlovák kutatók megfigyelései szerint nagy veszteséget okoz a fertőzött területek gímszarvas- őz- és dámállományában.
A gímszarvast 40—, az őzet azonban már 6 métely is el tudja pusztítani.
larva of insect inside a human arm
Rendes gazdái az amerikai szarvasfélék, elsősorban a fehérfarkú szarvas, amelyben a fertőzöttség mindig tünetmentes. A fertőzött állatokban gyakran a máj felszínére is kidomborodó, diónyi, vöröses színű, vékony falú, puha tapintatú cisztákat lehet találni Belsejükben sűrűn folyó, vagy szemcsés zöldesbarna-feketésbarna masszába ágyazva helyezkedik el 1—2 métely 6.
Bendőmétely-fertőzöttség Kórokozói. Az ún. E vaskos, kúp alakú, hússzínű férgek hossza 6—12 mm, szélessége 2—3 mm. Köztigazdáik a vízben élő tányércsigák Planorbis fajok. A házi és vadon élő kérődzők emésztőcsatornájában élősködnek olyan vidékeken, ahol az említett vízicsigák gyakoriak.
A kutyák legfontosabb belső élősködői
Szarvasokban és őzekben az ártéri vagy mocsaras területeken fordulnak elő rendszeresen. A bendőpapillák között csak alig-alig észrevehető kicsiny mételyek száma ritkán haladja meg a 10—15 példányt. Galandférgek 4. Galandférgesség A hazai vadon élő kérődzők vékonybelében előforduló galandférgek a Moniezia fajok.
Lárváik talajlakó atkákban fejlődnek, ezek véletlenszerű felvételével fertőződnek az állatok. A kifejlett férgek 1—5 méter hosszúak, 10—16 mm szélesek Általában csak a szopós korú állatok, így a 2—6 hónapos őzgidák, toxikózis paraziták, illetve muflonbárányok vékonybelében találhatunk 1—3 férget. A fertőzöttség rendszerint tünetmentes.
Ebben a tájékoztatóban, a városban élő kutyák legfontosabb belső élősködőiről szeretnénk áttekintést adni. Valóban többféle féreg is okozhat fertőzést a kutyámnak? Igen, számos parazita faj gazdája lehet a kutya. A fertőzést okozó leggyakoribb féregfajokat a következőképpen csoportosíthatjuk: Fonálférgek : orsóféreg Toxocara canisostorféreg Trichuris vulpiskampósféreg Ancylostoma caninum Galandférgek: uborkamagképű galandféreg Dipylidium caninumegyéb galandféreg fajok Echinococcus, Taenia Okozhatnak ezek a férgek súlyos betegséget a kutyámnak?
Az immunitás kialakulása miatt a féreg pár hét után kiürül, később már a fertőződés nem ered meg. Borsókakór, hólyagférgesség A ragadozó emlősök róka, farkas, eb galandférgeinek lárvái igen gyakoriak a vadon élő toxikózis paraziták is A köztigazdákban kialakuló lárvát borsókának vagy hólyagféregnek nevezzük. Fala és az üregben lévő folyadék rendszerint teljesen áttetsző. A lárva feji része viszont porcelánfehér, gombostű- üveggombostű fejnyi nagyságú.
A nagyborsóka Cysticercus taeniae hydatigenae a Taenia hydatigena lárvája. A diónyi-kisalmányi borsóka igen elterjedt és egyes toxikózis paraziták nagyon gyakori őzben Fejlődési ciklusát a A borsókák gyakran csoportosan helyezkednek el a csepleszen, a májon vagy más testüregbeli savóshártya részeken.
Klinikai tüneteket, megbetegedést nem okoznak. A borsónyi, rendszerint tojásdad alakú, átlag 7×4 mm-es borsóka a hazai vizsgálatok szerint igen gyakori az őzben és a gímszarvasban, de a dámvadban is előfordulhat. Az alapos vizsgálatok során 28 őz közül 26; 8 gímszarvas közül 6 volt fertőzött.
Csak minden ötödik állatnál találtunk a szívben is borsókát. A borsókák száma egy-egy állatban 1—46 között változott. A hólyagféreg alakja és mérete is változó. Rendszerint tojásdad, de olykor kidudorodás bimbó is lehet rajta.
A kisebbek mogyorónyiak, a nagyok akár kisalmányiak is lehetnek. A féreg fala szívós, vastag külső és vékonyabb, szakadékony belső rétegből áll. A fertőző hólyagok belsejében lévő vízszerű folyadékban fehéres, homokszerű szemcsék százai láthatók. Ezek az ún. A közönséges hólyagféreg vagy ehinokokkusz-hólyag a kutyafélék 3 tagú galandférge, az Echinococcus granulosus lárvája helyenként gyakori a vaddisznóban, a vadon élő kérődzőkben azonban igen ritka.
